my content

Hirdetés

1921. május 21-én született Andrej Szaharov orosz atomfizikus, a szovjet hidrogénbomba atyja

1921. május 21-én született Moszkvában Andrej Dmitrijevics Szaharov orosz atomfizikus, a szovjet hidrogénbomba atyja, polgárjogi harcos.


RIAN archive 25981 Academician Sakharov


Csodagyerekként indult, alig huszonegy évesen diplomázott a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. Ezután a nukleáris fúziót kutatta a Nobel-díjas Igor Tamm mellett, majd 1948-ban bekerült a szovjet hidrogénbombát előállító csapatba. Az új tömegpusztító fegyvert 1953 augusztusában sikeresen próbálták ki, ezután a 32 éves Szaharov a Szovjet Tudományos Akadémia tagja lett.


A fiatal tudósban mind több erkölcsi kérdés vetődött fel. Kezdetben hitt abban, hogy munkája létfontosságú a világ erőegyensúlyának megteremtése érdekében, ám idővel rádöbbent, hogy milyen veszély fenyegeti az emberiséget a nukleáris fegyverek korában, s egyik kezdeményezője lett a földfelszínen, a levegőben és a vizeken végrehajtott nukleáris kísérletek beszüntetésének.


1966-67-ben hangzottak el első felhívásai a megtorlások áldozatainak védelmében, s 1968-ban megírta - később Nyugaton közzétett - cikkét "Gondolatok a haladásról, a békés egymás mellett élésről és az intellektuális szabadságról" címmel. Leonyid Brezsnyev pártfőtitkárhoz intézett feljegyzésében az állam fő feladatának nevezte az állampolgárok jogainak szavatolását és védelmét, gyakorlatilag hitet tett a jogállamiság, a nyilvánosság, az állampolgári kezdeményezések szükségessége mellett. 1970-ben Moszkvában egyik alapítója volt a szovjet emberi jogi bizottságnak.


A hetvenes évek elejétől egyre nagyobb nyomás nehezedett rá, megfosztották a "nómenklatúrát" megillető kiváltságoktól is. Először 1974-ben tartott éhségsztrájkot, a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt pszichiátriai intézetekbe zárt emberek szabadon engedését, a kivándorláshoz való jog elismerését követelve.


Csak olaj volt a tűzre, hogy 1975-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat - a hatóságok nem engedték, hogy személyesen vegye át a kitüntetést. 1980-ban megfosztották állami kitüntetéseitől, majd minden bírósági eljárás nélkül Gorkijba (ma Nyizsnyij Novgorod) száműzték. Elszigeteltségben, 24 órás rendőri felügyelet alatt élt le hét évet: éhségsztrájkolt, szívrohamokon esett át, levélben tiltakozott az afganisztáni beavatkozás ellen.


1986. december 15-én Mihail Gorbacsov, a peresztrojka pártfőtitkára engedélyezte visszatérését Moszkvába feleségével, Jelena Bonnerrel együtt. Szaharov bekapcsolódott a tudományos közéletbe, de kritikus hozzáállásából nem engedett. Több száz értelmiségi társaságában 1988 októberében létrehozta az ún. Moszkvai Fórumot a gazdasági reformok és a demokratizálás támogatására, részt vett a Memorial nevű szervezet tevékenységében, amely a sztálinizmus áldozatainak emlékét őrizte.


1989 tavaszán tagja lett az új szovjet képviseleti testületnek, a Népi Küldöttek Kongresszusának, ahol a reformok megvalósításáért, közvetlenül halála előtt a kommunista párt monopolhelyzetének megszüntetéséért küzdött.


1989. december 14-én egy újabb szívroham vetett véget Szaharov életének. Emléke úgy vésődött be a köztudatba, mint akinek megalkuvást nem ismerő életútja a változások élesztője volt hazájában. Tiszteletére az Európai Parlament 1988-tól évente Szaharov-díjat adományoz az emberi jogokért és a demokráciáért vívott küzdelem kiemelkedő személyiségeinek, szervezeteinek.


Dátum: 2011. május 19
Forrás: mti.hu


Képforrás:
Wikimedia Commons


Évfordulónaptár:
Május 21 - Események - Évfordulók


Vissza az előző oldalra


0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

A bejegyzés ellenőrzés után kerül be!

Hirdetés