my content

Hirdetés

1962. február 17-én halt meg Bruno Walter karmester


1962. február 17-én halt meg Bruno Walter, a múlt század kiemelkedő karmestere. Az MTVA Sajtó- Fotóarchívumának portréja:


Bruno Walter Schlesinger néven született Berlinben 1876. szeptember 15-én, középosztálybeli zsidó családban. A berlini konzervatóriumban tanult zongorázni, tizenhárom évesen már a Berlini Filharmonikusokkal koncertezett, később kísért énekeseket, Pablo Casals társaságában kamaradarabokkal lépett fel. A karmesteri pályát a kiemelkedő dirigens, Hans von Bülow hatására választotta. Tizenhét évesen Kölnben vezényelt először, egy évvel később Hamburgban kezdett dolgozni, itt ismerkedett meg Gustav Mahler osztrák zeneszerzővel. Kettejük között szoros szellemi kapcsolat alakult ki. Walter egész életében hivatásának tekintette Mahler műveinek népszerűsítését, ő vezényelte - már a szerző halála után - a Dal a Földről és a IX. szimfónia bemutatóját, de Mahler néhány "nyugtalanító és vad" művét elkerülte.


1896-tól Breslauban dolgozott, nevéből ekkor hagyta el a Szilézia fővárosában gyakori Schlesingert. A következő években Pozsonyban, Rigában, Berlinben vezényelt, majd 1901-ben Mahler hívta meg asszisztensének és másodkarmesternek a bécsi operába. 1913-ban Münchenben lett főzeneigazgató, az első világháború után már Európa-szerte vezényelt, Moszkvában és Amerikában is fellépett. 1925-ben nevezték ki a Berlini Állami Opera élére, s a kezdetben másodrangú együttest a legjobb német operaházzá tette. 1929-től a lipcsei Gewandhaus együttes vezetője volt. Hitler már az 1920-as években kikelt a német zenei élet zsidó szereplői ellen, példaként többször Waltert említette. 1933-as hatalomra jutásuk után a nácik "a közrend és biztonság megőrzése" érdekében betiltották Walter fellépéseit.


A karmester Ausztriába emigrált, a bécsi Filharmonikusok, majd a Staatsoper vezetője, és a salzburgi ünnepi játékok állandó karmestere lett. Az Anschluss, Ausztria 1938-as német megszállása idején Párizsban dolgozott, s a franciák állampolgárságot ajánlottak neki, amit elfogadott. A második világháború kitörése után az Egyesült Államokba utazott, s haláláig Kaliforniában élt, az amerikai állampolgárságot 1940-ben kapta meg.


Amerikai évei alatt a leghíresebb zenekarokkal dolgozott, dirigálta a Chicagói, a Los Angeles-i, a New York-i és a Philadelphiai Filharmonikusokat, vendégkarmester volt a Metropolitan Operaházban. A második világháború után többször lépett fel Európában, ahol mint "az emberiség karmesterét" fogadták. Életét végigkísérte rivalizálása Otto Klemperer német karmesterrel: mindketten Mahler tanítványai voltak, de útjuk szétvált. A második világháború után Klemperer visszatért a zsidó hithez és állást foglalt a nácizmussal szemben, Walter keresztényi megbocsátást hirdetett a kollaboráns muzsikusok iránt.


Bruno Walter 1957-től romló egészségi állapota miatt egyre ritkábban dirigált, a közönségtől 1960-ban Bécsben Mahler negyedik szimfóniájával búcsúzott. 1962. február 17-én hunyt el Beverly Hillsben, a svájci Luganóban temették el.


Bruno Walter művészetét Európa legjobb polgári szellemeinek humanizmusa jellemezte, művészetét 1900-tól őrzik lemezfelvételek. Számára a zene erkölcsi természetű volt, interpretációja az eszmények, a szépség, jóság és igazság jegyében keletkezett. Mondanivalóját a bécsi klasszicizmus és a romantika korszakaiban találta meg, s bár a modernebb művek távol álltak egyéniségétől, mégis ő mutatta be Kurt Weill II. Szimfóniáját és ő vezényelte Nyugaton először Sosztakovics I. Szimfóniáját.


Dátum: 2012.02.17
Forrás : MTI


Évfordulónaptár:
Február 17 - Események - Évfordulók


Vissza az előző oldalra


0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

A bejegyzés ellenőrzés után kerül be!

Hirdetés