my content

Hirdetés

1884. október 20-án halt meg Bókay János orvos, a korszerű magyar gyermekorvoslás megteremtője


1884. október 20-án hunyt el Bókay János orvos, a korszerű magyar gyermekorvoslás megteremtője


Bókay János id.


Bókay János id. (Igló, 1822. május 18. - Budapest, 1884. október 20.) magyar orvos- és sebészdoktor, szemészorvos, gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a korszerű magyar gyermekorvoslás megteremtője; a budapesti Stephania szegénygyermek-kórház főorvosa, királyi tanácsos, a 3. oszt. Vaskorona-rend lovagja, a magyar orvosi könyvkiadó-társaság alelnöke és az országos központi védhimlőoltó igazgatója. Ifj. Bókay János orvos édesapja.


Orvosi diplomáját 1847-ben Pesten szerezte meg, még ebben az évben sebész-szülészmesteri oklevelet is kapott. Orvosi disszertációjának a dongaláb volt a témája. Hamarosan Schöpf-Merei Ágost által vezetett kórházában lett segédorvos. Kezdetben nem gyermekgyógyászattal, hanem ortopédiával kívánt foglalkozni és talán sebész lett volna, ha nem tör ki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. Ennek kitörésekor nemzetőr szolgálatot teljesített, baráti köre azon Pilvax-kávéházi ifjak közül került ki, amelyet Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál fémjelez. A szabadságharc leverése után Schöpf-Merei Ágost Kossuth Lajossal együtt külföldre emigrált, így Bókay János ideiglenesen átvette a gyermekkórház vezetését.


Gyermekorvosi pályájának elején nemcsak a gyermekhalandósággal, a legkülönbözőbb gyermekjárványokkal és betegségekkel kellett megvívnia, hanem sokan a gyermekgyógyászat, mint önálló szakterület létjogosultságát is kétségbe vonták. A kórház azonban csakhamar a beteg gyermekek "központja" lett, amelyet nemcsak egy haladó alapítvány működtetett, de a szegény gyermekek után Pest város is alig-alig fizetett valamit. Ám társadalmi összefogással, tehetős és jótékony polgárok adományaiból sikerült talpra állítania kórházát, a pesti Szegénygyermek Kórházat, amelynek igazgatójának hivatalosan 1852. február 15-én nevezték ki. 1861-ben a pesti orvosi karon a gyermekgyógyászat magán-, 1867-ben rendkívüli, 1874-ben pedig nyilvános és rendes tanára lett.


A kiegyezés után, 1868-ban felállított Országos Közegészségügyi Tanács tagjává nevezték ki; a testület a magyar orvos- és egészségügy legfőbb elvi szervezete volt. 1868 és 1874 között a Fővárosi Orvosegylet elnöki tisztét töltötte be, azonkívül a magyar orvosi könyvkiadótársulat alelnöke és igazgatósági tagja volt. Kollégái megbecsülését élvezve Balassa János legszűkebb baráti körének tagja lett, annak az orvosi körnek, amelyet a hazai orvostörténet-írás „pesti orvosi iskola”ként emleget. Ez a kör a neoabszolutizmus korában kidolgozta a hazai egészségügy teljes reformját, előkészítette az orvosképzés megújítását, az 1876. évi közegészségügyi törvény alapelveit. A hazai himlőoltás országos irányítójaként befolyást gyakorolt a járványok megelőzésének szakmai kimunkálására, éveken keresztül irányította az "Országos Központi Védhimlőintézetet". 1872. január 22-én királyi tanácsossá, 1872. február 2-án a gyermekgyógyászattan nyugalmazott rendes tanárává nevezték ki.


A gyógyító munkája mellett elmélyült kutatásokat végzett és 1873-tól egészen haláláig gyermekorvostant tanított a budapesti egyetemen. Az oktatást nem csak az orvosokra, a bábákra is kiterjesztette. Szakmunkatársak sorát szervezte maga mellé. Helyiséget nyitott az orvostanhallgatók egyesületének. A gyermekkórház legnehezebb időszakában, mikor 1850-ben katonák beszállásolása miatt 12-re csökkent az ágyak száma, két és fél évig saját zsebéből fizette másodorvosát. Lakóhelyre és vallásra való tekintet nélkül vették fel a gyermekeket 13 éves korig, szopó csecsemőket általában anyjukkal együtt. Emellett ingyenes rendelést is tartottak. Az évente benn ápoltak száma 30 év alatt alatt tízszeresre, a bejáróké hatszorosra, az ágyaké ötszörösre nőtt, a kezdetleges szegény gyermekkórház európai színvonalúvá fejlődött és 1883 szeptemberében új helyre költözött. Az egykori 12 ágyas Szegénygyermek Kórház - már Stefánia Gyermekkórház néven - 144 ággyal megújult, és a hazai gyermekgyógyászat igazi központjává vált. E kórházat Bókay János nem kis erőfeszítéssel a legkorszerűbb hazai intézménnyé szervezte meg. Az új kórházi épület felavatása alkalmából a Vaskorona-renddel tüntették ki.


Ám Bókay János az új kórház megnyitása után nem sokkal megbetegedett és 62 éves korában, 1884. október 20-án meghalt. A Kerepesi Temetőben helyezték végső nyugalomra, síremlékét Kiss István készítette. Halálának időpontja talán szimbolikus jelentőségű, hiszen nemcsak az oktatás megszervezését, a hazai gyermekvédelem és gyógyászat alapjainak letételét tekintette életcéljának, hanem annak a kórháznak a felépítését, amely ennek központja is lehet. Valójában elérte célját, a legnagyobb tisztelet vette körül, de tudományos pályafutását nem koronázta meg az MTA tagsága. Furcsa fintora a magyar orvostörténelemnek, hogy a magyar gyermekgyógyászat megteremtője nem lehetett akadémiai tag. Az előterjesztés megtörtént, de egyetlen szavazat hiányában nem választotta tagjává az MTA tudós testülete.


Életműve valójában fia, Bókay János (1858-1937) munkásságában teljesült be, aki nemcsak a kórházban, hanem az egyetemi katedrán is követte apját. Másik fia Bókay Árpád (1856-1919) szintén orvos lett. Emléküket Budapest VIII. kerületében utcanév is őrzi, a hálás utókor pedig az Üllői úton - az egykori Stefánia kórház, a mai I. sz. Gyermekklinika előkertjében -, a kórház előtt szobrot állított fel.


Felesége a nemesi származású szántói Szabó Judit (1832-1916), szántói Szabó József és baracskai Szűts Krisztina lánya volt.A házasságukból született:
Ifj. bókai dr. Bókay János (1858-1937) orvos.
bókai dr. Bókay Árpád (1856-1919), belgyógyász, farmakológus, egyetemi tanár.


Forrás:
Bókay János (orvos, 1822-1884) -Wikipédia


Évfordulónaptár:
Október 20 - Események - Évfordulók


Vissza az előző oldalra


0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

A bejegyzés ellenőrzés után kerül be!

Hirdetés